A skót Whisky

A skót (scotch) jelző azt mutatja, hogy a whiskyt azon a tájon főzték és érlelték,  amelynek a nevét viseli. A scotch minden whisky közt a legösszetettebb, egyszerre édes és száraz, az ízek sajátos és szokatlan keveredésével.

 Az édes ízt a whisky fő összetevőjétől, az árpamalátától kapja, az egyedüli alkotóelemtől, amely az ital legfőbb jellemző tulajdonságát határozza meg. A whisky száraz jellegét a helyi mocsarakból származó tőzeggel futott kemencékben szárított, füstös aromájú árpamalátától, valamint a hangás és tőzegmocsaras területeken átrohanó patakok vizétől nyeri. Skóciában egyetlen olyan hazai termek sincs, amely olyan szorosan tartozna szülőföldjéhez, mint a maláta whisky: az árpa, a víz és a tőzeg saját foldjuk termeké.

 A különböző érlelési módok révén a skót whisky gazdag ízkavalkáddal büszkélkedhet. A nemes italt tölgyfahordókban érlelik, olyanokban, melyekben előzőleg portói bort, sherryit vagy bourbont taroltak. Ezek mind hozzájárulnak a ,,Scotch" különleges karakteréhez. A világon sehol másutt nem tudnak a skótok whiskyjéhez meg csak hasonlót sem előállítani.

 A legtöbb forgalomba kerülő whiskyfajta voltaképpen kevert ital, azaz blended  whisky. A whiskykeverők vagy blenderek nem hamisítók, hanem az érett, „öreg" és a friss, érleletlen ,,fiatal" whiskyt keverik. A keverés célja, hogy az egyes whiskyfajták izének egyenetlenségei „kisimuljanak", és ezáltal létrejön a varázslat, amely egy összetettebb ízhatást juttat érvényre. A blendereknek rendszerint mind a négy skót tájegység malátáiból bőséges választék áll rendelkezésere.

 

Az egyedülálló skót malátákat csakúgy, mint a borokat vagy az egyéb italokat tájegység szerint csoportosítják. Ezek a tájegységek - akárcsak a borvidékek boraik melle - szabályoknak is beillő irányelveket bocsátanak rendelkezésre.
Például a francia Bordeaux tartományon belül a Pomerol nevű, gazdag aromájú borkülönlegességnek hasonlítania kell a burgundihoz. Ugyanez az összehasonlítás Skóciában is elvegezhető.

Skócia whiskykészítő tájegységeinek is megvan az eredeti szabályrendszerük, mind a hatósági jogosítványok, mind pedig az adok vonatkozásában, melyek azonban egyedi jellemzőket is tartalmaznak.
Lowland - a skót síkság:  A síkvidékiek ügyelnek arra, hogy olyan whiskyt készítsenek, amelyben a felhasznált maláta finomsága érezhető legyen. Ne keveredjen bele magasföldi tőzeg, partvidéki sós víz és tengeri moszat. A síkság a régi országhatárok nyomvonalán, a Clyde folyó torkolatától a Tay folyóig irható körül. A vonal északon Glasgow és Dumbarton fele tér ki, és fut le Dundee, valamint Perth fele.

 

Highland – a.felföld: A skót felföld a térség kiemelkedő whiskyfőző tájegysége, amely a legnagyobb és ugyanakkor a legváltozatosabb is. A felföld nyugati részen,
 legalábbis a szárazföldin, csak néhány, elszórtan elhelyezkedő lepárlóüzem található, és nehéz lenne jellemző vonásaikat általánosnak tekinteni. Ha van bennük egyáltalán valami közös sajátosság, akkor az a lekerekített, erőteljes, száraz karakter.

 A felföld távoli, északon fekvő területein, a hangás termőföldnek köszönhetően számos, fűszeres izű whiskyfajtával találkozhatunk, amelyek magukon viselik a tengerparti lepárlókra jellemző hatásokat is. A védettebb skót kelet-magasföldi és a tengertől beljebb eső területeken, melyeket olykor Dél-felföldnek is neveznek, számos ismert gyümölcsaromás whiskyt készítenek. E felföldi területek egyiket sem tekintik whiskykészítő tájegységnek, de a közöttük elterülő reszt, mely Speyside neven ismert, a malátalepárlás hátországaként tartják számon.
A felföldi régióban kevés jó minőségű, a tengerparti részekről, valamint a szigetekről származó malátaféle található, ám egy félsziget és egyetlenegy sziget akkora történelmi jelentőséggel bír az iparágban, hogy mindegyiket saját jogán tekintik whisky-előállító tájegységnek.

Campbelltown: A Mull of Kintyre nevű félszigeten található Campbelltownban régen közel 30 lepárlóüzem működött, ma mindössze három termel. Ezek egyike a Springbank, és kétfajta egyedi malátát gyárt. Ez a látszólagos ellentmondás azért áll fenn, mert az egyik enyhén tőzeges, a másik füstösebb aromájú. A Campbell­townban készülő egyedi malátákat sós jellegük miatt igen könnyű megkülönböz­tetni a többitől.

Noha mindössze három lepárlóval dicsekedhetnek, mégis mind a mai napig saját jogú gyártókörzetekként tartják számon őket.

Islay:  A whisky szigetek közt Islay (ájluh) a legnagyobb. Javarészt tőzegláp borítja, az eső és a belső Hebridák tengere csapkodja. Mindössze 25 mérföld hosszúságú, ám nem kevesebb mint nyolc whiskyfőző üzem található itt, jóllehet nem mind­egyik működik. Az itt előállított egyedi maláták tengeri moszatos, jódos, karbolsa­vas (fenol) jellegükről híresek. Egy kevéske islay-i maláta sok kevert whiskynek csalhatatlan skót ízt kölcsönöz.